A XIV. században születettem, Angliában. Hamar árvává lettem. Gyerekkoromat templomok, kolostorok szolgálatában töltöttem. 27 évesen, a pestisjárvány idején magam is megfertőződtem. Csak vártam, mikor ér el az elkerülhetetlen vég... amely azonban mégsem bizonyult elkerülhetetlennek.
Egy ősrégi vámpír elvette halandó életemet, és egy halhatatlannal ajándékozott meg. Ez maga volt a megváltás számomra. Arend, a teremtőm mindenre megtanított, különösképpen az élet értékére, lett légyen az a sajátom vagy a halandó embereké. Mikor megfelelőnek látta az időt, Atyám magamra hagyott, különváltak útjaink, és én belevetettem magamat az örökkévalóságba.
A hosszú évszázadok alatt megannyi jelentős személlyel kerültem közvetett vagy éppen igen közeli kapcsolatba. Shakespeare több darabját láttam a Globeban, sokat kísérleteztünk Teslával, és éjszakákat beszélgettem át Byronnal, vagy éppen Baudelairerel. Szeretem a tehetséges, okos embereket. Ha társaságra vágyom, ilyen illetőket keresek. Fajtársaimmal ritkán találkozom. Teremtőmmel még ritkábban.
A világot járom, mindenütt eltöltve pár évet-évtizedet, nem ragaszkodva minden áron egyetlen otthonomhoz sem. Ám vannak olyan helyszínek, amik különösen kedvesek a számomra. Reményeim szerint Bogolyfalva szintén ilyen lesz.
A falu határában, az erdő mélyén élek egy régi, viktoriánus házban és egyre több kellemes ismeretséget kötök. A közeli mágustanoda újságjának főszerkesztője lettem, bevettek a Bogolyfalvi Tanácsba, és tulajdonostársammal megnyitottuk a Kins&Kens Ketyere Kereskedést.
A falu határában, az erdő mélyén élek egy régi, viktoriánus házban és egyre több kellemes ismeretséget kötök. A közeli mágustanoda újságjának főszerkesztője lettem, bevettek a Bogolyfalvi Tanácsba, és tulajdonostársammal megnyitottuk a Kins&Kens Ketyere Kereskedést.
Külsőm
Szép arcú, magas, vékony, fiatalnak tetsző testű férfi vagyok. Hosszú, fekete, üdén szétálló hajam van és kék szemeim. Sötét ruhákban járok, gyakran viselek napszemüveget. Bőröm vámpírlétem okán sápadt és hideg. Szemfogaim alapvetően nem látszanak, csak akkor tűnnek elő, ha úgy akarom, vagy ha ösztöneim diktálják.
Meglehetősen borús, már-már depresszív alkat vagyok. Melankólikus, gondolkozó. Nagyrészt érdektelennek és lehangoltnak tűnhetek, de igazából rengeteg mindenben lelem örömömet, noha meglehet, ebből keveset mutatok. Emberként is sokkal inkább visszafogott, csöndes, filozofikus, szemlélődő alkat voltam, vámpírként talán még inkább azzá lettem. A művészet és a tudomány minden formája vonz. A kettő ötvözete pedig különösen. Szeretek tanulmányozni, bütykölni, kísérletezni, legyen szó akármiről.
